Továbbá: hogyan lesz az emberből villámgyorsan Robinson Kreutznaer-Crusoe?

Az előző posztban valójában erről akartam írni, vagyis, hogy mivel foglalkoz(t)unk ház-ügyben, amíg hivatalosan birtokba nem vehetjük az ingatlant. A hivatali ügyintézésen kívül. Arról talán majd írok később, de most kerülöm. Részben, mert utálom a hivatali ügyintézés gondolatát és igazán fárasztó lenne véggiggondolnom. Részben pedig, mert valójában alig kellett valamit magunknak intéznünk: itt Németországban az ingatlanügynök–ügyvéd–bank szentháromság mindent lebonyolít az ügyfél helyett, csak tájékoztató, kiválasztó és aláíró köröket kell futni. Azt sem sokat. Az egész olyan, mintha, na várjunk csak, mi lehet jó példa, na megvan, szóval kb. annyira stresszes vagy megeröltető az egész folyamat, mintha az ember könyvtárba menne, hogy egy kellemes olvasmányt válasszon magának. Az olvasni nem szeretőknek legyen videotéka. Bár olyan meg már talán nincs is. Bocs, egyértelműen régebbi korosztály vagyok. Akkor egy hétvégi Netflix-sorozatnézés eltervezése.

Inkább arról az előkészületi részről akartam írni, ami a magamfajta férfiember elrobinsoncrusosodásával jár, vagyis különféle listák és terveik összeállításáról.

Az egész ott kezdődött, hogy először is megnéztük a házat. Bejártuk. Rettenetesen tele volt pakolva mindenféle limlommal, bútorral, kutyával, europaletták tömegeivel, mindenhol tárolt mindennel (is), és egy barátunk, aki többedik felmérőként volt jelen a feleségével (nagyon szeretnek házakat nézegetni), azt állapította meg később, hogy ez eladó család egy igazi RTL-es família. Mármint az ilyen családokhoz megy ki szívesen az RTL, hogy a maga bulváros stílusában szaftos riportot készítsen, amin aztán majd mindenki sír vagy röhög.

Mint egyértelmű, mi mégis láttunk lehetőséget a házban, így az állapotoktól függetlenül jó érzésünk támadt. A család még bent lakott (időközben nagy vehemenciával költöznek), így a felmérés és a tüzetes kontroll helyett lutrira tettük fel a sorsunk. Nálunk is beigazolódott a feltételezés, miszerint alaposabb vizsgálódás alapján vesznek az emberek mobiltelefont, mint házat. Na, de utána összegyűjtöttük a látogatásból, majd az azt követő második látogatásból származó információinkat, melyek alapján az alább következő (első) lista állt össze.

- - - - - - - - - - -

Tennivalók (renoválás, javítás, bármilyen egyéb tennivaló)

Kerítés: kiépítés, ahol nincs (kb. a telekhatár harmadán)

Tető (egyelőre ok, majd 8-10 éven belül kell kicserélni)
Ereszcsatornák: javítanivaló a délkeleti oldalon lefelé tartó szakasz
Vízvédelem: a pince vízszigetelését pótolni kell, plusz előtte a kertben is kellene egy draincsöves megoldás

Fürdőszoba a földszinten: kisebb átépítés, a mosdó, kád, stb. cseréje csak ha marad rá pénz
Fürdőszoba a felső szinten: detto. Plusz: a mögötte lévő tárolóhelységgel kibővítjük (ez vicces módon ugyanakkora helyiség, vagyis ez a fürdőszoba a duplájára nő, lakótelepi mérteből kényelmesre).

Ajtók: a bejárati kivételével minden belső ajtót kicserélünk
Ablakok: meglepően jó hőszigetelésüek, összvissz két kisebb ablakot kell modernre cserélni.
Nyílászárók plusz: új, dupla teraszajtó, és még legalább két új ajtó (új nyílással)

Padlóburkolatok: mindent cserélünk. Az emeleti szobákban egyenesbe kell majd hoznom előtte a gerendákat (ez egy régi építésű ház, legalább 110 éves)

Falak, menyezet: mindenhol felújítás.

Fűtés: olaj alapú központi fűtés van, kiegészítve egy kandallóval. Marad mindkettő. A kandallót talán kicseréljük egy megbízhatóbbra. A tervezett nappaliba és konyhába padlófűtést fektetünk a burkolat alá.

Vízcsövek, radiátorcsövek: sok elemében csere. A konyha egy másik helyiségbe kerül.

Elektromos hálózat: teljes felújítás.

- - - - - - - - - - -

A listát egy újabb lista követte, ami lassabban készült el, és beszerzendő dolgokat tartalmaz. Egyébként innen éreztem magam igazán Robinsonnak.

- - - - - - - - - - -

Felszerelés

Kerti gépek:
- láncfűrész (Stihl-re gondoltam, a legkisebbek egyike talán belefér)
- gyűjtős fűnyírótraktor (JUHHÉ!!!!)
- utánfutó
- fűkasza
- klasszik fűnyíró
- talajfúró
- hiányzó kerti kéziszerszámok kipótlása

Egyéb szerszámgépek
- kompresszor (min. 10 bar)

- pneumatikus szerszámok (szögbelövő, csavarbehajtó, tűzőgép)
- csörlő
- áramfejlesztő

- benzinmotoros áramfejlesztő
- akkus fúró-csavarozó (Millwaukee lett volna igazán szuper, de végül DeWalt-ot rendeltem, az is csúcs)
- asztali körfűrész
- asztali fúró
- köszörű
- új fúró- és bitkészlet
- nagy, fa satupad

Kerti létesítmények
- műhely
- raktár
- műhely 2.
- ólak
- kerti tavacska (víztárolás)
- ciszterna (víztárolás)
- fűszer- és konyhakert
- szennyvíztisztító
- klasszik üvegház
- walipini/aquapónia kombó üvegház
- szerszámoskamra
- garázs

Energiabiztonság:
- napkollektor
- napelem
- szélkerék
- inverter
- generátor (már volt korábban, csak a terv kedvéért ismétlem)
- benzinkanna
- akkumulátor
- hőcserélő
- tömegkályha
- tüzelőanyag (többféle)

- - - - - - - - - - -

Hát ennyi volt az első két nagyobb lista. Van bennük komoly és komolytalan dolog egyaránt. Biztosan szó lesz a legtöbbről, a későbbiekben, amikor odaérek. Pl. a fúró-csavarozót már megrendeltem, arról írok majd talán egy áttekintést, milyen ismérvek alapján milyen listáról választottam végül azt.

Van még másféle lista is pár (pl. dísz- és haszonnövényekről, kertrendezésről, nyulakról, baromfiról, napóráról és ki tudja még miről), illetve a fenti két alaplista továbbfejlesztett változatai, pl. feltételezett költségekkel. Valahogy csak ki kellett találnunk a hitel összegét. Jellemző, hogy ezek a listák kisebb elemeikben folyamatosan módosulnak.

Olyan, mintha az ember egy lakatlan szigetre költözne (mi egy pici faluba), és felmerül benne több kérdés, hogy mit akar magával vinni, mire lesz szüksége a túléléshez, mivel akar majd foglalkozni, vagy csak az időt elütni két hurrikán között. Amúgy Umberto Eco egy csodálatos könyvben foglalta gondolatokba a kapcsolatos kérdéskört, a címe: A lista mámora.


*Robinson eredeti neve Kreutznaer volt (a Kreutzner régies írásmódja), mert hát eredetileg német volt az illető. Ha ez jelent valamit.

Kép forrása: Pixabay

Elöljáróban: ez a napló némi fáziskéséssel indult, hiszen már alaposan benne vagyunk a folyamatban. Ha nem is kaptuk még meg a kulcsokat (még kb. egy hónapot kell várni, szerencsés esetben), de tervezni már tudtunk.

Lássuk csak, mi történt eddig.

Első lakás.

A kivándorlás első pár hónapjában, ami nyárra esett, ismerősöknél laktunk, egy kedves és nagyon értékes felajánlás folyományaként. Egy családi ház felső emelete lett ideiglenesen a miénk, méghozzá tetszőlegesen hosszú időre. Megnyugtató volt, hogy semmivel nem kell kapkodnunk, de elég gyorsan eljött a kényelmetlenségek időszaka. Egyszerűen el voltunk szokva attól, hogy másokkal egy fedél alatt éljünk. Pontosabban fogalmazva: házaséletünkben, vagyis úgy 30 éve (korán kezdtük ám), sosem éltünk 2-3 hónapnál hosszabb ideig mással egy háztartásban. Sem szülőkkel, sem ismerősökkel. Önállóságnak is nevezhető jelenség, nekem mégis valamiféle elkényeztetettség jut róla eszembe. Hiszen miért is kellene mindenkinek saját lakásban vagy házban élnie? Nem, most nem akarok ezen töprengeni, de gondolatként ott lappang a háttérben.

Második lakás.
Párom kiemelkedő keresési képességgel bír, viszonylag gyorsan talált egy csodaszép kis házat. Nyár végétől vált kiadóvá. Első vendéglátóink enyhe fejcsóválása közepette rövidesen beköltöztünk. Talán korábban, mint logikus lett volna, hiszen spórolás, tervezés, ilyesmik, de így tartottuk optimálisnak. Egy üres házban bár, de magunk voltunk. Ekkor még fogalmunk sem volt a későbbiekről, nem gondoltunk bele a jövőbe. Én egy elég nehéz alkalmi munkát végeztem, párom a szakmájában tudott elhelyezkedni, ennek eredményeképp rendezett bevételre tettünk szert. A következő hónapok a ház alapvető berendezéséről szóltak. Még mindig nem tudtuk pontosan, hogyan tovább, de egyáltalán nem akartunk, és nem is nagyon tudtunk foglalkozni vele. Ez az időszak a lenyugvásról, a zaklatott lelkünk csitításáról szólt.

Az év végére magamra találtam annyira, hogy a saját szakmámban helyezkedjek el. Ez jóval könnyebben ment, mint korábban feltételeztem. Az egyik nyilvánvaló ok az lehet, hogy a vidék nem bővelkedik nagy szakmai tapasztalatú munkavállalókban, hiszen azok jellemzően városi vagy agglomerációs környezetben keresnek és találnak nagyobb fizetésért munkát. Nálam ez a fizetéses rész nem elsődleges, alacsony összegért is szívesen dolgozom, ha közben jól érzem magam. Nem azért, mert felvet bennünket a pénz, egy fia megtakarításunk sincs (mondanám miért, de az indulatokat a továbbiakban is kerülni szeretném). Szerencsére úgy gondolom, hogy nem a pénzen múlik, hogy jól éljen az ember. Persze könnyen mondom ezt, mivel itt Németországban tényleg mindenki kényelmesen meg tud élni a fizetéséből. Akkor inkább úgy pontosítom, hogy semmilyen formában nem hajszoljuk a pénzt. A munkahelyem kiválasztásakor fontosabb volt az ember minőség, a jó hangulat és legfőképpen a nyugodt mindennapok lehetősége, mint a hangos siker és a magas fizetés.

Oppsz. Azt hiszem ez amolyan locsogás volt.

A fentiekből biztosan kirajzolódik, hogy alapvetően biztonságos élethelyzetbe kerültünk. A következő tavaszra, kora nyárra eljutottunk odáig, hogy felmerült bennünk a továbblépés kérdése. Eldöntöttük, hogy eladjuk otthoni házunkat, és majd kezdünk valamit az abból szármnazó tőkével. (Például törlesztjük korábbi hiteleinket.) Ennyi volt az alapvetés.
Végigvettük, mit tartunk meg, mit ajándékozunk másoknak, és mit dobunk ki. 20 év lomtára. Nagyjából. A könyveket és egy-két dolgot leszámítva. Így utólag elmondhatom, hogy a végén jóval kevesebb dolgot tartottunk meg, és sokkal többet ajándékoztunk el, mint terveztük. „Neues Spiel, neues Glück”, vagyis egy új kezdet új lehetőségeket is rejt. Majd beszerezzük a megfelelő időben, ami hiányzik.

El is kezdtünk nézelődni, eleinte kissé bizonytalanul, majd egyre határozottabb elképzelésekkel, ahogy mind többet tapasztaltunk. Néha úgy éreztük, megtaláltuk az igazit, csak éppen nem tudtuk volna kifizetni az árát, vagy éppen eladták. Nem mintha sok ilyen lett volna. Az igényeink alapján olyan házat kerestünk, ami maximum 100-150 nm lakóterű, lehetőség szerint bővíthető. A telke legyen nagy, de legalább 2000 nm-es. A ház persze legyen jó állapotú – egyszer már megvolt a „de hiszen egy építkezésben élünk” helyzet. Évekig tartott. Kézenfekvő módon szerettük volna elkerülni. A lakótere déli (D, DK, DNy)rányban megnyitható legyen. A kert vegye körbe, de az is megfelelhet, ha az északi (É, ÉK, ÉNy) oldalon közvetlenül egy utca határolja a házat. A kert füves, rét jellegű, ligetes vagy hasonló legyen, semmiképpen sem leburkolt, steril parkoló.

A helyzet, mint kiderült, az, hogy vagy túl sok hitelt kellett volna felvennünk, vagy alaposan visszalépni néhány igényünk tekintetében. Nagy, az igényeinknél lényegesen nagyobb, 200+ nm-es házból hatalmas választék volt. De olyan, ahol a kert is nagyobb lett volna mondjuk 5-600 nm-nél, alig. Az ezres telek már szokatlanul méretesnek számított. Ez a faluvidék kb. olyan, mint otthon az Őrség. Dimb-dombos, erdős, csodálatosan tiszta levegővel, teli madárcsicsergéssel. Azokat a házakat is kiszórtuk a listánkról, amik egy-egy forgalmasabb főút mellé épültek. Nem kell motorzaj, ami elnyomhatja a természet hangjait. A környéken – de ez egész Németországra jellemző – van jópár szélerőmű. Ezek nagyjából 5-10 km-es távolságokrban elhelyezkedő 3-7 darabos csoportokban kerültek kiépítésre. Kritérium volt az is, hogy a házunkból vagy kertünkből s a hangjukat (fura, mély zümmögés, amit a szél olykor messzire vihet) ne halljuk, sem magukat az oszlopokat és szélkerekeket ne lássuk.

Végül a kert mérete, a ház minimális lakóterülete és a környék hangulata lettek a fő pontok, amiket minden esetben alapvetésnek kezeltünk. Megegyeztünk abban is, hogy csak akkor foglalkozunk egy házzal, ha beléptünk az adott kertbe, házba, és ott jó érzés kerített hatalmába.

Eredetileg naplóra gondoltam. Aztán a blog-napló páros mellett döntöttem.

A napló tegy online/offline dokumentum formájában tervezem megvalósítani, a bejegyzései e blog posztjaiból állnak majd. Azt hiszem ez a megoldás megnyugtató biztonságot nyújt szkeptikus énemnek. Akkor lenne persze teljes, ha időnként – mondjuk negyedévente – ki is nyomtatnám, de úgy tűnik, egyelőre mégsem vagyok ennyire összeomlás-hívő.

Optimista viszont mindenképp vagyok, hiszen lám, elkezdtem, ráadásul bízom benne, hogy az első ciklus végéig el is viszem. Első ciklusnak mondjuk a beköltözést nevezném.

Persze, hiszen miről is van szó? 

Először is, a sors* azt hozta, hogy korábbi életünket hellyel-közzel lezárva egy másik országba költöztünk. Kivándoroltunk, ha úgy tetszik. Magyarországról Németországba. Nem gondolom, hogy helye lenne itt minősítgetésnek, a miértek boncolgatásának, sajnálkozásnak vagy kárörvendésnek, bármiféle indulatoknak. Talán később megteszem, hogy beszámolok róla, egyelőre azonban van elég más dolgom. Szóval maradjunk abban, hogy így történt, kész. 

A kivándorlásunk folyamatának végső fokán eladtuk otthoni házunkat. Most, két évvel a kiérkezésünk után, találtunk egy olyan házat, egy olyan telken, egy olyan faluban, egy olyan környéken, amit kerestünk. És megvettük. A ház eladásából származó pénzünk nem volt elég, hitelt vettünk fel. Itt ezt nem nehéz, de ami sokkal fontosabb, hogy 2% alatti a kamatozása, és a számunkra ideálisnak tartott időhatáron belül visszafizethetjük. Erre az időszakra ráadásul rögzített a kamat, vagyis garantáltan nem változik. A havi törlesztőrészletre annyit határoztunk meg, amennyit jelenleg lakbérre fordítunk. 

Most június eleje van. A beköltözést jövő tavaszra, esetleg kora nyárra tervezzük.

A blog bejegyzéseiben a folyamatokat tervezem rögzíteni, honnan indulunk, hová jutunk és mindezt milyen módon tesszük. De majd meglátom, mert elképzelhető, hogy néhány egyéb, valamilyen módon kapcsolódó téma is bekerül. Honnan is tudhatnám, így, az út elején?

Azt hiszem ennyi sikerült első bejegyzésnek. 

*Sors = nem hiszek sorsban. Azt kellett volna írnom, hogy „a dolgok összjátéka”, ugyanakkor ez a szó rövidebb, nagyjából azt fedi le, amire gondolok, továbbá köznyelvi kifejezés, mindenki érti, akár van mögötte hitem, akár nincs. De tisztázni szerettem volna, hogy nincs.